ápr 18

2000. április 18.
Látomásban a Haláltusát vívó Jézus krisztus így szólt hozzám:

„Barnabás, elküldelek téged a Szent Teréz plébániára Abakpa-ba, Nagycsütörtökön. Ott fogok rád várni a Gecemáni kertben. Hívlak téged, s minden embert, hogy imádkozzatok és virrasszatok Velem. Azon a csütörtökön megmutatom majd szenvedésem nektek. Fiam, vidd végbe akaratomat. Legyen meg az én akaratom a földön.

Én vagyok a Haláltusát vívó Mestered, aki szeret téged.

Az Én békém legyen veled. megáldalak téged.”

ápr 17

DÁTUM: 1997. december 17.

IDŐ: 12:00

HELYSZÍN: LOURDESI KÁPOLNA, IMEZI OWA

Látomásban láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arcát vérrel áztatva. Az Úr jelenlétéből erős fény sugárzott, és a Szent Arc közelebb jött hozzám és így szólt:

„Fiam, ma az év utolsó harmadik pénteki napja van. Az Én Drága Vérem megváltásotok biztos jele lesz. Fogadjátok szeretetem Pecsétjét, megáldalak titeket.

Fiam, azon a napon, amikor a sátán megjelenik, hogy megtámadja a világosságot nagy zűrzavar lesz, kavarodás és félelem mindenhol. Vigasztalás nélküli sírás és rívás lesz, és nem lesz többé remény. Azon a napon meg fogjátok érteni azt, amikor ezt mondtam nektek: Fogadjátok Pecsétemet! Mindazok, akik elveszítik Pecsétjüket, elvesznek a vadállat ’666’ pecsétje miatt. Fiam, uralkodni akarok szívedben és minden ember szívében! Rajtad keresztül megalapítom Királyságomat minden ember szívében. Add Nekem szívedet, tedd a lelked méltó lakhelyemmé! Egyedül viszem véghez művemet. Amit neked mondok, azt minden szeretteimnek mondom. Adjátok Nekem szíveteket! Alakítsátok azt élő szentélyemmé! Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki szeret titeket. Jöjjetek oltárom elé s térdeljetek le Előttem. Fiam, imáitok alatt senki ne aludjon az Én jelenlétemben. Mellettetek vagyok, hogy segítsek nektek. Békesség legyen nektek! Megáldalak titeket!”

ápr 16

Kategória: Barnabas      Címkék: Nincs hozzászólás »

2000. június 16.

Látomásban, láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztust a kereszten, vérét ontani. Hosszasan rám nézett, majd így szólt:

„Fiam, a drága percek hamarosan elmúlnak, az ellenség rettenetes napja gyorsan közeledik. Azon a napon majd, minden ember megbánja, hogy nem értékesen használta fel a drága perceket. Esdeklem hozzátok, szeretett gyermekeim, hogy használjátok ki a rendelkezésetekre álló drága időt! Életetek minden egyes másodpercét tartsátok meg szentnek, és jól hasznosítsátok azt. Drágák ezek a pillanatok. Nem kapjátok vissza őket újra, ha már azok tovatűntek.

Értsd meg fiam, hogy én, haláltusámnak minden egyes pillanatát megéltem, azokat a perceket, melyekben elveszítettem szeretett enyémeket, akiket Vérem árán szereztem. Kerestem valakit, aki megvigasztal engem, de senkit nem találtam. Ahogy a napok teltek, egyszer csak megtaláltalak téged. Felismertelek, hogy kiválasztottam vagy. Örültem, hogy újra láthatlak. Fiam, de a drága percek még most is úgy múlnak el, hogy azokat nem jól használják fel. Sokan elvesznek, mert senki nincs, aki imádkozna értük, így hát arra kérlek téged, tanítsd őket, és mutasd meg nekik a világosság útját.

Tájékoztasd az embereket július nagy kilencedéről! Végezzék azt családokban, közösségekben, és az egész egyházban. Kiválasztottam a júliust, hogy Drága Vérem rendkívüli tiszteletére szentelt hónap legyen. Ebben a hónapban megnyitom Vérem óceánját, hogy irgalmat és megmentést nyerjetek. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, a Szeplőtelen Bárány!

Szeretlek titeket, megáldalak benneteket!”

A látomás hirtelen eltűnt.

ápr 11

(1998. december 11.)

Történelmünk során Isten egy Pecsétet használt, hogy megjelölje az Ő választott „maradék” népét. Mielőtt a zsidók elhagyták Egyiptomot, az Úr, Mózes által irányította őket, hogy kenjék be a bárány vérével az ajtófélfájukat. Ez a vér szolgált az oltalmazó, védő „Pecsétül” a halál angyalától, aki az egyiptomiak büntetésére lett küldve. (Kiv 12,21-28)

A „Pecsét” lelki értelemben vett védelem, ami a lelket védi a Sátán és csatlósai ördögi támadásától, és megerősít, hogy az igaz hitben maradjunk. Ezáltal, a Szent Vér tisztelet által a mi Urunk terve az volt, hogy megmentse az emberiséget a közelgő „Nagy Tisztogatás”-tól (Mt.24) A Barnabásnak adott üzenetekből világosan látszik, hogy az emberiség elérte azt az órát, mikor döntenie kell: Isten mellett vagy Isten ellen. Az ég most küldött egy új üzenetet, ami reményt és védelmet nyújt.

1998. december 11-én Barnabásnak volt egy látomása: Jézus jött le, egy kelyhet tartott, amiben tüzes nyelv volt. Isteni sugarak áradtak ki a kehelyből. Urunk így szólt. Gyermekeim, fogadjátok ezt: ez az Én Vérem, megváltásotok Vére. Nyissátok ki szíveteket a Nagy Pecsétemnek. Barnabás ezután, látta, hogy a Szent Kehely megsokszorozódott és sok ember szívébe ment, akik Jézus lábánál gyűltek össze. Urunk így folytatta: Gyermekeim, az az óra, ami hamarosan jön, nagyon félelmetes és ijesztő lesz. Ki fogja túlélni? Ez az, ami engem arra indított, hogy eljöjjek hozzátok és Szeretetem Tabernákulumát felépítsem. Ezért, amikor elérkezik az óra, a szívetek nem lesz száraz. Dicsőségem öröme folytatódni fog és elárasztja a szíveket, ahol felépítem Szeretetem Tabernákulumát. Megengedem, hogy Drága vérem Óceánja állandóan folyjon a szívekben, még a legnagyobb sötétség órájában is, ami rövidesen az emberiségre tör. Barnabásnak tudtára adatott, hogy a mi Urunk pecsételte le az Ő követőit és valóban Ő jön le, Ő él a szívekben, hogy erősítse és vigasztalja, enyhülést hozzon az előttük álló ördögi napokban.

ápr 08

„Ennek a nagy munkának minden áldozata áldással jár, amely megszakítás nélkül generációról generációra száll. A ti utódaitok fogják munkátok gyümölcsét betakarítani az idők végezetéig!”

ápr 08

2000. április 8.
Sivatagi tartózkodásom hetedik és egyben utolsó napja. Kísértést éreztem, hogy tovább maradjak, de nem az volt az Isten akarata. Imáim alatt láttam, ahogyan az Úr dicsőségében egy felhőből ereszkedik le. Felhőben megláttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztust megkötözött kézzel és töviskoronával. Piros köntöst viselt és kezében vaspálcát tartott. Kilépett a felhőből és trónjára ült. Lélekben felemelkedtem a trónjához, és Ő így szólt:

„Azon a napon, amikor megkötözött kezeim kioldódnak, és kormányzásra emelem őket, azon a napon, amikor töviskorona helyett dicsőséges korona kerül fejemre, vértől ázott köntösöm helyett királyi palástom lesz, az egész világ látni fogja királyságomat, a béke uralmát. Boldogok mindazok, akiket meghívtak, hogy lássák ezt az órát. Amikor elérkezik ez az óra, nem lesz többé fájdalom, kín és aggodalom, eltűnnek mindezek a dolgok. Egy igaz Egyház lesz, és egy igaz Hit. Az egész világ belátja majd, halálom értékét. Az Én Drága Vérem örökké uralkodni fog.

Gyermekeim, arra hívlak meg benneteket, hogy siettessétek ennek az órának az eljövetelét. Ti vagytok az Én Dicsőséges Uralmam apostolai.

Hadd találjak vigasztalást nálatok. Gyermekeim, még ha az egész világ ellenem fordul is, ti álljatok ki mellettem. Üldöztetést szenvedtek majd el, s az egész világ gyűlölni fog miattam titeket. Sok elkeseredésben lesz majd részetek, amiért meg akarjátok tenni akaratomat. Sok lehetőséget elszalasztotok majd, mert azok a gonosztól származnak, és ti nem követhetitek azt. Mindezek a szenvedések által siettetni tudjátok majd dicsőségem eljövetelét.

Ne engedjétek, hogy összezavarjanak titeket, és kétségeitek legyenek, amikor azon gondolkodtok, hogy a menny hogyan viszi véghez tervét. Egyetlen teremtmény sem értheti meg teljesen, és magyarázhatja el jól, hogyan fog mindez megtörténni. Gyermekeim, csak arra van szükségem, hogy kövessétek isteni akaratomat. Mindenkinek át kell mennie azokon a napokon, amelyeket nem ismertek, s azután elérkezik királyságom. Aki a végsőkig kitart, megmenekül.

Barnabás, örömet okozol nekem azzal, hogy válaszolsz hívásomra. Megáldalak téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Menj, és ismertesd meg akaratomat az egész világgal.”

Hirtelen eltűnt az egész látomás és erő töltött el. Később ezen az éjjelen hazamentem.

ápr 08

„Jézus Krisztus drága Szent Vére, ments meg minket és az egész világot!”

„Gyermekeim! Hadd mondjam el nektek, hogyan kell imádkozni és mit kér tőletek az Ég. Szent Fiam mindig meghallgat benneteket. Azt kívánja, hogy szüntelen hallja imátokat. Ó, hűséges gyermekeim, szüntelen imádkozzatok ezt a fohászt — legalább 500-szor naponta.”
(Szűzanyánk szavai 1997. február 8.)
ápr 06

2000. április 6.
Látomásban láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztus vértől ázott Arcát, így szólt hozzám:

„Fiam, menj és mond el a bűneikbe visszaeső apostolaimnak, hogy megbocsátok nekik, akarom, hogy visszatérjenek. Szívemnek sok sebet és fájdalmat okoztak, de megbocsátok nekik. Számos alkalommal keresztre feszítettek, de azt is megbocsátom nekik. Akarom, hogy visszatérjenek hozzám, én még mindig szeretem őket. Mond meg nekik, hogy térjenek vissza munkájukhoz, melyet eltékozoltak az évek alatt. Irgalmas vagyok, és megbocsátok. Vétkeikre többé már nem emlékezem. Ha visszatérnek hozzám, én is visszaadom nekik, dicsőségemből rájuk eső részét, s megáldom őket.

Örvendj hát fiam, hogy láthatod, ahogyan elveszett juhaim visszatérnek a nyájamhoz. Bizony mondom neked nagy öröm lesz ekkor a mennyben angyalaim és szentjeim között. Sok seb begyógyul majd a Szeretet két Szent Szívében, az Anya és a Fiú Szívében.

De mily borzasztó lesz azon juhaim számára, akik ellenszegülnek szeretetem hívásának, hogy visszatérjenek hozzám. Amikor az óra elérkezik, bánni fogják ellenszegülésüket, s nem lesz nyugalmuk a földön, még a bűn és gonoszság világa sem fogadja be őket.

Menj, és keresd meg elveszett juhaimat! Hozd vissza őket hozzám!

Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Maradj meg az én békémben! Megáldalak téged!”

ápr 05

2000. április 5.
Látomásban láttam a mi Urunk, Jézus Krisztust egyedül sétálni a vadonban. Később, egy bizonyos város határába érkezett, ahol leült egy sziklához. Ott maradt, és sokáig imádkozott. Amikor befejezte imáját bement a városba, és tanítani kezdte az embereket a Mennyek Országának Örömhíréről.

A végén csak hét ember követte Őt. Kimentek a városból, és lementek a közeli völgyekbe. A völgyben megszámlálhatatlanul sok keresztet láttam. Jézus így szólt:

„Ezek a visszautasított keresztek, melyeket az emberek nem akartak elfogadni és hordozni. Bárki, aki követni akar Engem, vegye föl keresztjét, és úgy jöjjön utánam. Tagadja meg a világot, önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen Engem. Az út, amely a boldogságba vezet, a keskeny út, a sivatagos út, nagyon száraz és nagyon nehéz rajta közlekedni. Aki Velem jön, nem fog a sötétségben járni. Bánatát boldogsággá fordítom, a fájdalmait pedig örömmé. Azok, akik szeretnek Engem, az Én keresztemet könnyűnek találják, az Én utamat pedig egyszerűen járhatónak. Gyermekeim, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét Értem, az megtalálja azt.”

A hét ember egyszerre így válaszolt: „Mindenünket elhagytuk, és követtünk Téged. Mutasd meg nekünk a Te utadat, vinni fogjuk keresztjeinket és utánad fogunk menni.” A mi Urunk rájuk nézett, s azt mondta nekik, hogy menjenek el rokonaikhoz, barátaikhoz, mondják meg ezt nekik, majd térjenek vissza. Ekkor otthagyták Jézust, aki leült egy sziklához, majd lehajtotta rá a fejét.

Később a hét ember visszajött. Az utazás elkezdődött. Jézus odaadta nekik keresztjeiket. Az első ember panaszkodni kezdett a keresztjének súlya miatt. Erre azt mondta neki az Úr, hogy válasszon ő maga a keresztek közül. Amikor az elkezdett válogatni rájött, hogy a többi kereszt mind sokkal nehezebb, mint az övé. Visszajött és kiválasztotta pontosan azt a keresztet, amit az Úr adott neki először. Így szólt: „Igen, ez a sajátom!” Az Úr ránézett, és békésen így szólt: „Nemde ezt a keresztet adtam neked az elején?” Majd mindannyian felvették saját keresztjeiket, és az utazás elkezdődött.

Miközben vitték a keresztjeiket, imádkoztak és énekeltek. Jézus vezette őket. Az út nagyon fontos volt. Senki nem nézett hátra. Hegyeket másztak meg és völgyeken mentek keresztül. Szenvedtek a kietlen és forró sivatag szárazságától. Egy ponton aztán némelyek hite gyengülni és meginogni látszott. Az utazás lassú és megállás nélküli volt, de némelyek nem tudták tartani az iramot. Voltak, akik 5 mérföldre maradtak le Jézustól, mások 3 mérföldre, megint mások csak 2-re. Itt aztán szenvedni kezdtek a szabad akaratuk kísértésétől. Láttam, amint ketten levágtak egy nagydarabot keresztjeikből, pedig az utazás még nem ért véget. Az első nap végén egy nagy folyóhoz értek. Jézus érte el azt először. Lehajolt és ráfektette a keresztjét a vízre, majd átkelt rajta. A többiek ugyanígy tettek, a kettőt kivéve, akik levágtak keresztjeikből. Megmérték keresztjeiket, de nem tudtak átkelni a folyón. Leültek, és sírni kezdtek, de senki nem mert rájuk nézni. Ott maradtak, miközben a többiek folytatták útjukat. Ez történt az első nap.

A második nap, folytatták az utazást éjjel és nappal. Az egész napot a sivatagban töltötték, és sokkal jobban szenvedtek, mint az első nap. Láttam még két embert, akik úgy gondolták, hogy bizonyára nem lesz több folyó, amin át kell kelni, így az első kettőhöz hasonlóan ők is levágtak keresztjükből egy darabot. A második nap estéjére ez a kettő ugyanúgy elhagyatott lett, mint az első kettő. A maradék három ember és Jézus folytatták útjukat. Átkeltek a hideg éjszakán, és elkezdték a harmadik napjukat.

A harmadik napon egy hegy lábához érkeztek. Ott az Úr rámutatott utazásuk célpontjára. A boldogság és a nyugalom földjére. De mielőtt beléphetnének oda, át kell haladniuk egy városon. Az Úr elmondta nekik, hogy a város bűnös város. Semmiféle szent dolog nem található ott. Meghagyta nekik, hogy ne álljanak meg a városban, ne egyenek, és ne igyanak ott semmit. Az Úr így szólt: „Itt hagylak titeket, hogy mennyetek és keressétek meg Izrael elveszett juhait. De a végén ott leszek és várlak titeket.” Hirtelen eltűnt a szemük elől.

A három ember egyedül találta magát. Összeszedték bátorságukat, s folytatták útjukat. Beléptek a városba, a bűnök városába. Látták annak dicsőségét és minden kényelmét. A város összes élvezete megkísértette őket. A város emberei mind szégyenteljesen néztek rájuk. Végül ketten közülük feladták és csatlakoztak a város lakóihoz. A maradék egy, aki a legjobban volt megkísértve, kitartott a hitben, vitte keresztjét és belépett a boldogság és nyugalom földjére.

Ekkor egy felhő leereszkedett és befedte az egész Földet. Láttam a mi Urunk Jézus Krisztust, amint egy aranykoronát tart. Fényesebb volt a napnál és megszámlálhatatlanul sok angyalának kíséretében lejött a felhő közül. Lejött, hogy köszöntse az egyetlen túlélőt. A fejére tette a koronát, s megmutatta neki az egész utazást, amelyen keresztül ment, a Föld és az elesett barátainak szenvedéseit is. Néhány percen belül elfelejtette a hosszú utazás és a nehéz kereszt minden szenvedését.

A látomás hirtelen eltűnt. A Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca megjelent. Így szólt: „Fiam, látod, akik követnek Engem, így adják fel az úton a követésemet, csak nagyon kevesen tartanak ki az út végéig. Csak nagyon kevesen jutnak be a boldogság földjére. Az út nehéz, de aki mindvégig kitart, megmenekül. Megadom neked a bölcsesség Lelkét, hogy megnyíljék a szíved az értelem előtt. A Lélek megvilágítja majd lelked sötétségét és megújítja a szívedet. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki szeret téged. Békesség legyen veled, megáldalak téged.”

ápr 04

DÁTUM: 1999. december 4.

IDŐ: 00:00

HELYSZÍN: LOURDESI KÁPOLNA, IMEZI OWA

Látomásban láttam egy olyan fényes dolgot, mint a nap. Olyan vakító fény áradt ki belőle, hogy nem tudtam ránézni. Amint a fénysugarak elértek engem, egy felhő ereszkedett le és befedte az egész helyet. Ekkor már képes voltam meglátni, hogy a fénysugarak a mi Asszonyunk Szeplőtelen Szívéből törtek elő. A Szűzanya közelebb jött hozzám, megérintett, s így szólt:

„Nézz rám fiam. Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Eljöttem hozzád, hogy megosszam veled örömömet, és hogy arra kérjelek, légy vigasztalója Fiamnak, Jézus Krisztusnak, aki haláltusát vív miattad.

Fáj szívemnek látni, hogy sokan közületek, hogyan szegik meg Neki tett fogadalmaikat. Mindez azért történik, mert élnek köztetek olyanok, akik a végső idők Júdásaiként viselkednek, s viselkedésük az egyre növekvő gyűlölet okozójává válik. Örvendjetek azonban, mert én közbenjárok értetek. Senkit nem akarok elveszni engedni, még azokat sem, akik Júdásként élnek.

Közbenjárok mindenkiért, mellettetek vagyok, hogy segítsek nektek. Boldoggá tesznek a Legdrágább Vér apostolainak erőfeszítései, melyeket ebben a nemzetben és világszerte tesznek. Megáldalak mindnyájatokat. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Anyja. Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Örvendjetek!”

A látomás eltűnt.

Afrikai látnokokat követvén