Sze 14

(Szent Cecília, 2000. július 14.)
Himnusz: 
Teljesen egyedül vagyok.
Teljesen elhagyatott vagyok.
Egyedül hagytatok Engem a töviskoronával, amely szúrta a Fejemet.
Mindenki cserbenhagyott Engem.
Szeretteim, hol vagytok?
Ez a Töviskorona szúrja Lelkemet,
Húzzátok ki a töviseket, irgalmazzatok Nekem!
Irántatok érzett szeretetből, meghaltam a kereszten a töviskoronával.
Újra tövisekkel élek,
Én vagyok a haláltusát vívó Jézus Krisztus.

Ima:
Legdrágább, haláltusát vívó Jézus Krisztusom, a Legfönségesebb Fia, semmisségem tudatában, lábaid elé borulok. Visszavonok minden Ellened elkövetett fájdalmas sértést. Bűneim tartottak Téged haláltusában évszázadok óta. Föltekintek Rád, ahogyan a borzalmas töviskoronával a Kereszten függsz, vér áztatja Szent Arcodat, és a tövisek hegyei átszúrják a Te törékeny Szent Fejed. Bocsánatot kérek a tövisek fájdalmas ajándékai miatt, amiket Neked adtam. Le szeretném venni Rólad a töviskoronát, és helyette egy arany koronát akarok adni. Jézusom, akinek megsebesítettem Szent Fejét a töviskoronával, irgalmazz nekem, és bocsáss meg az egész világnak. Jézusom, aki misztikusan szenvedsz a gonosz töviskorona okozta sebektől és fájdalmaktól, irgalmazz nekem, és bocsáss meg az egész világnak! Jézusom, aki a gonosz töviskorona gyalázatától szenvedsz, irgalmazz nekem, és bocsáss meg az egész világnak. Haláltusát vívó Jézusom, emlékszem, hogyan vertem Szent Fejedbe a vasrúddal a tövisek hegyeit, hogy azok belefúródjanak a Te érzékeny koponyádba. Hallom a fájdalmad menydörgő hangját, mely elcsúfítja szűzi lényedet. Ó az én gonoszságom miatt mennyit szenvedett az én szelíd Megváltóm. Mikor a Te borzalmas Kálváriádra gondolok, keservesen sírok a töviskorona által kifejezett gonoszság miatt, ami megsebezte a Te Szent Fejedet, az Isteni Bölcsességet! Látom, amint megostorozlak, és ütlegelem Szent Fejedet. Ó, bárcsak ne én lennék az, aki mindezeket teszi az én szerető Megváltómmal. Jézusom, gonoszul bántam Veled, bocsáss meg nekem, és az egész világnak. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy kihúzzam Szent Fejedből a töviseket, egész hátralévő életemben. Az én gonoszságom tartotta rajtad halálodig a töviskoronát, azért, hogy lássa, hogy egyetlen részed sem részesül vigaszban. Uram irgalmazz nekem, Krisztus irgalmazz az én gonoszságomnak. Érzem, ahogyan Szentséges Fejed holtan pihen Fájdalmas Édesanyád ölében. Az után látom, hogy a szeretett tanítvány, János, Mária Magdolnával és Édesanyáddal leveszik Fejedről a töviskoronát. Bárcsak ott lehetnék én is velük, hogy én is levehetném Rólad, és helyette arany koronát adjak Neked! Fölajánlom Neked önmagamat, és megígérem, hogy egész életemben viszem utánad keresztemet örömmel és szeretettel! Fogadd engesztelésül bűneimért és az egész világ bűneiért az én szenvedéseimet és megpróbáltatásaimat! Legdrágább haláltusát vívó Jézus Krisztusom, fogadd csekély felajánlásomat! Bárcsak levehetném Rólad a töviskoronát és helyette arany koronát adhatnék Rád! Fogadd tőlem szeretetemet, mint arany koronát!

Mennyei Atyám, nagyon megbántottalak Téged, amikor a Te hőn szeretett egyszülött Fiad Fejét megsebeztem. Irgalmazz nekem! Irgalmazz nekem, és bocsáss meg az egész világnak! Ámen (3x)

Szólj hozzá!


XHTML: Az alábbi tag-ek használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Részletek

Hozzászólása

Afrikai látnokokat követvén