máj 31

2000. március 31.
Látomásban láttam Haláltusát vívó Jézus Krisztust, Szent Fején töviskoronát viselt. A tövisek okozta Sebeiből Legdrágább Vére ömlött és eláztatta egész Arcát. Egy ideig csendesen rám nézett, majd így szólt:

„Fiam, hallottam imádat, és láttam lemondásaidat. Én késztettelek téged arra, hogy hagyd el a várost és tölts el pár napot Olo-ban a Kármel-hegyi sivatagnál étel és ital nélkül. Veled megyek, melletted leszek. Ott majd megtisztítom bűnös természetedet, szavaidat, gondolataidat és cselekedeteidet. Azt kérem tőled, hogy ajánld fel nekem egész lényedet, mint élő áldozatot. Azt akarom, hogy te és minden szerettem mindig közel legyen hozzám. Legyetek tudatában annak, hogy a sötétség órájában éltek. Emlékezzetek hozzátok intézett kérésemre: alakítsátok szíveteket élő tabernákulumommá.

A sivatagban majd megtanítom neked a teljes önátadás imáját. Ezt az imát használjátok majd Legdrágább Véremnek való önfelajánlásotokhoz. Ezzel az imával háromévente egyszer megújíthatjátok majd felajánlásotokat, s így szeretetetek is megújul. Amikor majd szárazságot érzel, tekints majd az Én vértől ázott Arcomra, s meríts belőle frissülést. Megígérem neked, hogy betöltelek szeretetemmel, szemeidet és elmédet megnyitom majd az isteni és lelki dolgok felé, s erővel töltelek el. Barnabás, emlékezz, hogy Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki téged meghívott.

Szeretlek téged, te is szeress viszont Engem.

Megáldalak téged.”

A látomás hirtelen eltűnt.

Szólj hozzá!


XHTML: Az alábbi tag-ek használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Be kell jelentkezned hozzászólás beküldéséhez.

Afrikai látnokokat követvén