okt 02

2000. április 2.
Az első napom a sivatagban, imám alatt villámcsapásként isteni fénysugár töltött be. Ekkor lélekben felemelkedtem, és látomásban láttam a Haláltusát vívó Üdvözítőnket, a kereszten vérét ontotta és nem volt, aki vigasztalja. Odamentem a kereszthez és felajánlottam neki az én egyszerű vigasztaló imámat és arra kértem, bírja ki szenvedését. Megígértem neki, hogy egész életemen át vigasztalni fogom Őt. Az imám után egy felhő ereszkedett le és befedte az egész helyet. A felhőben megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki csendesen így szólt hozzám:

„Fiam, köszöntelek ezen a szent földön. Veled vagyok, s meg akarom mutatni neked irántad és az egész világ iránt érzett szeretetemet. Azokat keresem, akikért levetettem isteni mivoltomat és emberré lettem. Szüntelenül keresem azokat, akik iránt érzett szeretetemből megtestesülésem által a világba jöttem. Hol vannak azok, akiknek kedvéért egy istállóban születtem? Fiam, a te Istened, Akit a mennyország összes angyala imád, Akinek a mennyei kórus szüntelenül dicsőítő himnuszt zeng, most elhagyatottan és gyámoltalanul jászolban fekszik az irántad érzett szeretetéből.

Fiam, nagy az én szenvedésem e nemzedék miatt. Leginkább miattatok szenvedtem, s szenvedésem még mindig tart. Senki nem foglakozik azzal, hogy az ő Haláltusáját vívó Kedvesének Arcára tekintsen. Miattad verejtékeztem vérrel a Gecemáni kertben. Erre a nemzedékre tekintve, s rád tekintve látom, ahogyan hűtlenné válhattok. Nem találok vigasztalást még azok között sem, akik hűségesek és éjjel-nappal követnek s templomokban dicsőítenek Engem. Az ő áldozatuk nem jelent mást, mint megostorozást számomra. Fiam, mi hasznom származik abból az áldozatból, amelyet tolvajok és gyilkosok ártatlanok vérével szennyezett keze ajánl fel Nekem? Hogyan lelhetem kedvemet abban az áldozatban, melyet bűnös és gyűlölettel teli szívű szolgáim ajánlanak fel Nekem, akik még egy kis félreértést sem tudnak szomszédjaiknak megbocsátani? Az ilyenek szívébe betérve csak tövisek várnak Rám.

Bűn, gonoszság, romlottság tölti be szent templomomat. Senki sem hajlandó vigasztalni engem. Senki sem hajlandó kiállni Mellettem, és kiűzni ezeket a gonosztevőket templomomból. A templomom nem a tolvajok rejtekhelye, hanem az imádság háza. A klérus hallgatása ezekkel a dolgokkal szemben még inkább növeli szenvedésem. Alszanak, miközben az ellenség száma egyre gyarapszik. Minden értetek vállalt cselekedetem ellenére is visszautasítanak és elhagynak engem. Én vagyok, aki kiválasztottalak titeket és meghívtalak benneteket apostolaim közé. Megmutattam nektek dicsőséges Színeváltozásomat. Mindent megtanítottam nektek, amit Mennyei Atyámtól tanultam. Megmutattam nektek egyszerűségemet és engedelmességemet. Betöltöttelek titeket és az irántatok érzett szeretetem által Véremmel fedtelek be benneteket, azért, hogy törvényemet és igazságomat szívetekbe írjam. Azonban mindezekért cserébe tőletek csak nemtörődömséget és hanyagságot kaptam.

Gyermekeim, miért nem tudjátok megtenni annak az akaratát, aki szeretetből halt meg értetek? Ha szerettek Engem, ismertessétek meg Akaratomat az egész világgal. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, akit ti elhanyagoltok. Maradjatok meg békémben. Megáldalak titeket.”

A látomás hirtelen megszűnt.

Szólj hozzá!


XHTML: Az alábbi tag-ek használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Be kell jelentkezned hozzászólás beküldéséhez.

Afrikai látnokokat követvén