aug 19

2000. május 19.
Látomásban láttam a haláltusát vívó Jézus Krisztust a kereszten. Egy kis idő elteltével egy felhő ereszkedett le, és befedte az egész helyet. A felhőben megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca, s így szólt:

„Választottaim, miért ütitek arcomat oly kegyetlenül? Mi rosszat tettem ellenetek? Ha semmit, akkor miért üttök engem. Talán azért, mert kiválasztottalak titeket, hogy vigasztalóim legyetek? Vagy azért, mert szeretlek benneteket és Szívemet belétek helyeztem? Ismertétek Szívemet, mert annak fiai vagytok. Nektek adtam Szívemet, hogy válasszatok: átszúrjátok vagy vigasztaljátok Haláltusát vívó Szívem.

Jóakaratomért cserébe ti hidegséggel és figyelmetlenséggel arcul üttök Engem. Hidegségeteket látni megduplázza fájdalmaimat és szenvedésemet. Mikor arra kértelek titeket, hogy térjetek vissza hozzám, s segítsetek Izrael elveszett juhainak is visszatérni, ti keserves pofonnal válaszoltatok nekem. Mi rosszat tettem ellenetek, választottaim? Ha semmit, akkor miért üttök arcul oly kegyetlenül?

Semmisségetekből választottalak ki titeket, s Szívem fiaivá tettelek meg benneteket. Már születésetek előtt ismertelek benneteket. Ti vagytok azok, akiket az angyal nekem megmutatott a Gecemáni kertben. Attól a naptól kezdve, neveteket Szívembe véstem. Nem felejtelek el titeket. Fogantatásotok pillanatától gondotokat viselem. Kiszabadítottalak benneteket az ellenség kezéből. Az én Legdrágább Vérem a ti megváltásotok. Sokszorozzátok meg irántam érzett szereteteteket. Ne emeljétek Arcom ütésére kezeteket. Tekintsetek annak arcára, aki nagyon szeret titeket.

Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Megáldalak titeket.”

A látomás hirtelen megszűnt.

Szólj hozzá!


XHTML: Az alábbi tag-ek használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Be kell jelentkezned hozzászólás beküldéséhez.

Afrikai látnokokat követvén