jún 06

2000. április 6.
Látomásban láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztus vértől ázott Arcát, így szólt hozzám:

„Fiam, menj és mond el a bűneikbe visszaeső apostolaimnak, hogy megbocsátok nekik, akarom, hogy visszatérjenek. Szívemnek sok sebet és fájdalmat okoztak, de megbocsátok nekik. Számos alkalommal keresztre feszítettek, de azt is megbocsátom nekik. Akarom, hogy visszatérjenek hozzám, én még mindig szeretem őket. Mond meg nekik, hogy térjenek vissza munkájukhoz, melyet eltékozoltak az évek alatt. Irgalmas vagyok, és megbocsátok. Vétkeikre többé már nem emlékezem. Ha visszatérnek hozzám, én is visszaadom nekik, dicsőségemből rájuk eső részét, s megáldom őket.

Örvendj hát fiam, hogy láthatod, ahogyan elveszett juhaim visszatérnek a nyájamhoz. Bizony mondom neked nagy öröm lesz ekkor a mennyben angyalaim és szentjeim között. Sok seb begyógyul majd a Szeretet két Szent Szívében, az Anya és a Fiú Szívében.

De mily borzasztó lesz azon juhaim számára, akik ellenszegülnek szeretetem hívásának, hogy visszatérjenek hozzám. Amikor az óra elérkezik, bánni fogják ellenszegülésüket, s nem lesz nyugalmuk a földön, még a bűn és gonoszság világa sem fogadja be őket.

Menj, és keresd meg elveszett juhaimat! Hozd vissza őket hozzám!

Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Maradj meg az én békémben! Megáldalak téged!”

jún 05

2000. április 5.
Látomásban láttam a mi Urunk, Jézus Krisztust egyedül sétálni a vadonban. Később, egy bizonyos város határába érkezett, ahol leült egy sziklához. Ott maradt, és sokáig imádkozott. Amikor befejezte imáját bement a városba, és tanítani kezdte az embereket a Mennyek Országának Örömhíréről.

A végén csak hét ember követte Őt. Kimentek a városból, és lementek a közeli völgyekbe. A völgyben megszámlálhatatlanul sok keresztet láttam. Jézus így szólt:

„Ezek a visszautasított keresztek, melyeket az emberek nem akartak elfogadni és hordozni. Bárki, aki követni akar Engem, vegye föl keresztjét, és úgy jöjjön utánam. Tagadja meg a világot, önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen Engem. Az út, amely a boldogságba vezet, a keskeny út, a sivatagos út, nagyon száraz és nagyon nehéz rajta közlekedni. Aki Velem jön, nem fog a sötétségben járni. Bánatát boldogsággá fordítom, a fájdalmait pedig örömmé. Azok, akik szeretnek Engem, az Én keresztemet könnyűnek találják, az Én utamat pedig egyszerűen járhatónak. Gyermekeim, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét Értem, az megtalálja azt.”

A hét ember egyszerre így válaszolt: „Mindenünket elhagytuk, és követtünk Téged. Mutasd meg nekünk a Te utadat, vinni fogjuk keresztjeinket és utánad fogunk menni.” A mi Urunk rájuk nézett, s azt mondta nekik, hogy menjenek el rokonaikhoz, barátaikhoz, mondják meg ezt nekik, majd térjenek vissza. Ekkor otthagyták Jézust, aki leült egy sziklához, majd lehajtotta rá a fejét.

Később a hét ember visszajött. Az utazás elkezdődött. Jézus odaadta nekik keresztjeiket. Az első ember panaszkodni kezdett a keresztjének súlya miatt. Erre azt mondta neki az Úr, hogy válasszon ő maga a keresztek közül. Amikor az elkezdett válogatni rájött, hogy a többi kereszt mind sokkal nehezebb, mint az övé. Visszajött és kiválasztotta pontosan azt a keresztet, amit az Úr adott neki először. Így szólt: „Igen, ez a sajátom!” Az Úr ránézett, és békésen így szólt: „Nemde ezt a keresztet adtam neked az elején?” Majd mindannyian felvették saját keresztjeiket, és az utazás elkezdődött.

Miközben vitték a keresztjeiket, imádkoztak és énekeltek. Jézus vezette őket. Az út nagyon fontos volt. Senki nem nézett hátra. Hegyeket másztak meg és völgyeken mentek keresztül. Szenvedtek a kietlen és forró sivatag szárazságától. Egy ponton aztán némelyek hite gyengülni és meginogni látszott. Az utazás lassú és megállás nélküli volt, de némelyek nem tudták tartani az iramot. Voltak, akik 5 mérföldre maradtak le Jézustól, mások 3 mérföldre, megint mások csak 2-re. Itt aztán szenvedni kezdtek a szabad akaratuk kísértésétől. Láttam, amint ketten levágtak egy nagydarabot keresztjeikből, pedig az utazás még nem ért véget. Az első nap végén egy nagy folyóhoz értek. Jézus érte el azt először. Lehajolt és ráfektette a keresztjét a vízre, majd átkelt rajta. A többiek ugyanígy tettek, a kettőt kivéve, akik levágtak keresztjeikből. Megmérték keresztjeiket, de nem tudtak átkelni a folyón. Leültek, és sírni kezdtek, de senki nem mert rájuk nézni. Ott maradtak, miközben a többiek folytatták útjukat. Ez történt az első nap.

A második nap, folytatták az utazást éjjel és nappal. Az egész napot a sivatagban töltötték, és sokkal jobban szenvedtek, mint az első nap. Láttam még két embert, akik úgy gondolták, hogy bizonyára nem lesz több folyó, amin át kell kelni, így az első kettőhöz hasonlóan ők is levágtak keresztjükből egy darabot. A második nap estéjére ez a kettő ugyanúgy elhagyatott lett, mint az első kettő. A maradék három ember és Jézus folytatták útjukat. Átkeltek a hideg éjszakán, és elkezdték a harmadik napjukat.

A harmadik napon egy hegy lábához érkeztek. Ott az Úr rámutatott utazásuk célpontjára. A boldogság és a nyugalom földjére. De mielőtt beléphetnének oda, át kell haladniuk egy városon. Az Úr elmondta nekik, hogy a város bűnös város. Semmiféle szent dolog nem található ott. Meghagyta nekik, hogy ne álljanak meg a városban, ne egyenek, és ne igyanak ott semmit. Az Úr így szólt: „Itt hagylak titeket, hogy mennyetek és keressétek meg Izrael elveszett juhait. De a végén ott leszek és várlak titeket.” Hirtelen eltűnt a szemük elől.

A három ember egyedül találta magát. Összeszedték bátorságukat, s folytatták útjukat. Beléptek a városba, a bűnök városába. Látták annak dicsőségét és minden kényelmét. A város összes élvezete megkísértette őket. A város emberei mind szégyenteljesen néztek rájuk. Végül ketten közülük feladták és csatlakoztak a város lakóihoz. A maradék egy, aki a legjobban volt megkísértve, kitartott a hitben, vitte keresztjét és belépett a boldogság és nyugalom földjére.

Ekkor egy felhő leereszkedett és befedte az egész Földet. Láttam a mi Urunk Jézus Krisztust, amint egy aranykoronát tart. Fényesebb volt a napnál és megszámlálhatatlanul sok angyalának kíséretében lejött a felhő közül. Lejött, hogy köszöntse az egyetlen túlélőt. A fejére tette a koronát, s megmutatta neki az egész utazást, amelyen keresztül ment, a Föld és az elesett barátainak szenvedéseit is. Néhány percen belül elfelejtette a hosszú utazás és a nehéz kereszt minden szenvedését.

A látomás hirtelen eltűnt. A Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca megjelent. Így szólt: „Fiam, látod, akik követnek Engem, így adják fel az úton a követésemet, csak nagyon kevesen tartanak ki az út végéig. Csak nagyon kevesen jutnak be a boldogság földjére. Az út nehéz, de aki mindvégig kitart, megmenekül. Megadom neked a bölcsesség Lelkét, hogy megnyíljék a szíved az értelem előtt. A Lélek megvilágítja majd lelked sötétségét és megújítja a szívedet. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki szeret téged. Békesség legyen veled, megáldalak téged.”

jún 04

DÁTUM: 1999. december 4.

IDŐ: 00:00

HELYSZÍN: LOURDESI KÁPOLNA, IMEZI OWA

Látomásban láttam egy olyan fényes dolgot, mint a nap. Olyan vakító fény áradt ki belőle, hogy nem tudtam ránézni. Amint a fénysugarak elértek engem, egy felhő ereszkedett le és befedte az egész helyet. Ekkor már képes voltam meglátni, hogy a fénysugarak a mi Asszonyunk Szeplőtelen Szívéből törtek elő. A Szűzanya közelebb jött hozzám, megérintett, s így szólt:

„Nézz rám fiam. Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Eljöttem hozzád, hogy megosszam veled örömömet, és hogy arra kérjelek, légy vigasztalója Fiamnak, Jézus Krisztusnak, aki haláltusát vív miattad.

Fáj szívemnek látni, hogy sokan közületek, hogyan szegik meg Neki tett fogadalmaikat. Mindez azért történik, mert élnek köztetek olyanok, akik a végső idők Júdásaiként viselkednek, s viselkedésük az egyre növekvő gyűlölet okozójává válik. Örvendjetek azonban, mert én közbenjárok értetek. Senkit nem akarok elveszni engedni, még azokat sem, akik Júdásként élnek.

Közbenjárok mindenkiért, mellettetek vagyok, hogy segítsek nektek. Boldoggá tesznek a Legdrágább Vér apostolainak erőfeszítései, melyeket ebben a nemzetben és világszerte tesznek. Megáldalak mindnyájatokat. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Anyja. Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Örvendjetek!”

A látomás eltűnt.

jún 04

2000. április 4.
Látomásban, láttam egy hegyen a mi Urunk, Jézus Krisztust a kereszten. A hegy lábánál lévő völgyben álltam, s láttam, ahogyan a keresztre feszített Jézus vakító fényben tündököl. Az Úr egy angyala jött el hozzám, s vezetett el a hegyhez, ahol angyalok és szentek sokasága imádta az Áldozati Bárányt.

Egy kis idő elteltével egy felhő ereszkedett le, s befedte az egész helyet. A felhőben megjelent egy angyal, és a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca, s közben távolról angyalok hangját hallottam, miként imádkoztak és énekeltek. Együtt mindenkivel háromszor elimádkoztuk felajánló imánkat Jézus Krisztus Legdrágább Véréhez. Egy rövid csend után az angyal azt tanácsolta nekem, hogy minden válaszát csendben a szívemben kövessem. Majd a mi Urunk így szólt:

„Szeretett gyermekeim, választottaim. Kereslek titeket. Kerestelek titeket a hegyvidékeken és a síkságokon, északi és déli tájakon, de nem találtalak titeket. Majd kelet és nyugat felé fordultam, de sehol sem láttalak titeket. Szomjúhozom az elveszett juhaim után. Ó mily boldog vagyok, hogy láthatlak titeket visszatérni hozzám! Választottaim, azáltal, hogy elhanyagoltatok Engem, nagy szenvedésbe száműztetek az elmúlt éveken át. Hol voltatok szeretteim?”

Az angyal és én így válaszoltunk: „Én Uram, én Megváltóm, kérlek, bocsáss meg nekem, hogy elvesztem a világ forgatagában. Valóban vétkeztem a menny és a föld ellen. Nem vagyok méltó, hogy színed előtt álljak és bocsánatot kérjek. Ha kiárasztod irgalmadat rám, lehetek én is egy a Te szolgáid közül? Elveszítettem az irántad érzett szeretetemet én Jézusom. A sötétség hatalma legyőzött engem. Nem láttam a fényt csak a sötétséget. A sötétségen keresztül a gonoszság megmutatta nekem a világ élvezetét és dicsőségét. Keresztülmentem a gonoszság élvezetein, azért, hogy a romlottság óceánjában ússzam, és a halál országához láncoltak le. Megtanultam, hogy azon a helyen, a halálon kívül nincs más ígéret. Segítséget kértem, de tehetetlenséget találtam. Fogságom miatt érzett bánatomban és nyomorúságomban felkiáltottam: „Ki fog engem megszabadítani?” Ó, mily boldoggá tett engem, amikor visszagondoltam Rád, én Jézusom. Emlékeztem az irántam érzett szeretetedre, melyért Te az életeddel fizettél. Újra felkiáltottam: „Jézus Krisztus ments meg engem!” A Te Neved, JÉZUS széttörte bilincsem és szabaddá tett. Itt vagyok Uram, hogy teljesítsem Akaratodat!”

Jézus ekkor így szólt: „Választottaim, vágyom rá, hogy visszatérjetek Hozzám! Oly hosszú ideje szomjúhozom rátok. Jöjjetek és fogadjátok be Szeretetemet! Szeretteim, őszinte szívvel, teljes komolysággal tértek vissza Hozzám, hogy megtegyétek Akaratomat, és soha többé nem hagytok el újra?”

Mi így válaszoltunk: „Igen, én Uram és Megváltóm! Őszinte szívvel, és teljes komolysággal térek vissza Hozzád, hogy megtegyem a Te Akaratodat, én (név) hűtlen bűnös, Lábaid elé borulok, hogy Irgalmadért könyörögjek.  Ma megújítom és megerősítem keresztségi fogadalmamat, megígérem Neked, hogy teljesítem Akaratodat. Mindörökre megtagadom a romlottság emberét, a Sátánt, az ő pompáját és műveit és teljesen alávetem magam a Te Isteni Akaratodnak. Ó én Jézusom, én Megváltóm! Hajlandó vagyok követni Téged bármerre is mész. Ismertesd meg velem a Te utadat!

Erre a mi Urunk ezt felelte: „Megmutatom nektek az Én utamat. Az Én utam a keskeny út, rögös és kietlen. Erős emberek esnek el ezen az úton, de könnyű azok számára, akik szeretnek Engem, Jézust, a ti Megváltótokat. Hajlandóak vagytok ezt az utat követni?”

Az angyal és én: „Igen, én Uram, én Jézusom, hajlandó vagyok! Szeretlek Téged. Soha többé nem hagylak el.”

Jézus: „Az Én utam a Kereszt Fenséges Útja! Mindazok, akik követni akarnak Engem, mondjanak le az egész világról, vegyék fel keresztjüket és kövessenek Engem! Akik meg akarják menteni életüket, elveszítik azt, de, aki elveszítik életüket Értem és az Evangéliumért, bőségben lelik meg azt! Gyermekeim! Mi foszthat meg újra titeket, a ti Megváltótok, Istenetek szeretetétől és a kereszt szeretetétől?”

Mi: „Én Uram és Megváltóm! Semmi nem foszthat meg engem a Te szeretetedtől! Mindent elhagytam és követlek Téged! A keresztem a vállamon van. Elhatároztam, hogy követlek Téged. Az én akaratom az, hogy megtegyem a Te Akaratodat, ó Irgalmas Jézus! Add meg nekem a kegyelmet, hogy mindig szeresselek Téged!”

Jézus végül így szólt: „Gyermekeim! Hallottam a ti ígéreteiteket és az Én Véremmel a Szívembe írtam azokat. Figyeljetek útmutatásomra! Megkísértenek majd titeket, hogy visszautasítsatok Engem, hogy elhagyjatok Engem, hogy hagyjatok cserben Engem, hogy megtagadjatok, és eláruljatok Engem, és hogy újra megfeszítsetek Engem! De, amikor hozzám fordultok és megújítjátok ezt az önátadásotokat, kérjetek bocsánatot, és még több kegyelmet, hogy szerethessetek Engem. Meg fogok bocsátani nektek, megkönyörülök rajtatok, és még jobban megáldalak titeket! Bizony mondom nektek, ne csüggedjetek el!

Fogadjátok áldásomat: Áraszd ki rájuk a Te megváltásod kegyelmeit, ó Uram, és irgalmazz hűtlen gyermekeidnek! Tekints a Te Egyszülött Szent Fiad Vérére, melyet az ő üdvösségükért ontott, és bocsásd meg bűneiket! Tisztítsd meg szívük romlottságát! (+) Újítsd és erősítsd meg a lelküket! (+) Helyezd szívükbe a Te megváltásod pecsétjét! (+) Alakítsd az ő szívüket a Te élő szentélyeddé! (+) Jöjjön el a Te dicsőséged országa az ő szívükben! (+) Atyám, áradjon ki a Te uralmad, ezeken a szíveken keresztül, a föld végső határáig!

Atyám, könyörgök értük, hogy szeressék Fiadat, és ismerjék fel az Ő kereszthalálának értékét. Álljanak ki Mellette, és képviseljék Őt az ellenség elleni küzdelemben, aki az Ő Egyházát támadja.

Adj nekik hitet, hogy teljesítsék Akaratodat, mely a világ tekintete elől rejtve van.

Árnyékoljon be titeket az engedelmesség és egyszerűség ereje. (+)

Töltse el szíveteket az igaz szeretet és buzgóság kegyelme. (+)

A Szentháromság szeretetével egyesítsen titeket az összes angyalokkal és szentekkel. (+)

Megáldlak titeket az Atya (+) a Fiú (+) és a Szentlélek (+) nevében.

Fogadd ezt a skapulárét! Emlékeztessen téged ez mindig önfelajánlásodra, s a Drága Vérre. mely betölti az egész világot.

Fogadd ezt a Keresztet tőlem. Megáldom az Atya (+) a Fiú (+) és a Szentlélek (+) nevében. Újítsa meg szeretetedet Irántam, a te Megváltód iránt! Ez a te fegyverzeted! Ez által győzni fogsz!

Maradjatok meg a Mennyország békéjében!”

jún 03

DÁTUM: 1999. december 3.

IDŐ: 00:00

HELYSZÍN: LOURDESI KÁPOLNA, IMEZI OWA

Látomásban láttam a mi Urunkat egy nehéz keresztet hordozni, a Kálvária útján haladt. Az út rögös volt. Egyedül ment, amikor találkoztam Vele. Ahogy odaértem Hozzá, elesett. Hirtelen egy felhő szállt le és befedte az egész helyet. A felhőben megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca és így szólt: „Irgalmazz Nekem, vigasztalj meg Engem, segíts Nekem szeretettel! A kereszt súlya, melyet már 2000 éve viselek, a földre sújt Engem. Ez a bűneitek súlya! Hívlak titeket szeretteim, jöjjetek és segítsetek Nekem! Jöjjetek közelebb Hozzám! Megáldalak titeket!”

jún 03

2000. április 3.
Ma megtapasztaltam a teljes elhagyatottságot. Megértettem, mit jelent, amikor az Úr azt mondta, hogy teljesen elhagyatott volt és senki sem volt, aki megvigasztalja Őt. A második napomat töltöm a sivatagban, s úgy érzem magam, mint aki a halál elől menekül. Fáradtan és reményvesztetten ébredtem fel, s úgy tűnt, mintha már tíz napja tartózkodnék itt. Felnéztem az égre, amely felhős volt és esőre állt. Kis idő elteltével cseperegni kezdett. Megkerestem a rózsafüzéremet és imádkozni kezdtem. Felajánlottam Istennek minden nehézségemet. Komoly ígéretet tettem az Úrnak, hogy hét napig nem hagyom el a sivatagot. A rózsafüzérem szándéka ez volt: Uram legyen meg a Te akaratod! Egy kis idő elteltével a felhők eltűntek.

Reggel nyolc óra körül a Nap már erősen tűzött. Ez arra késtetett engem, hogy lejöjjek a hegyről a táborhelyemre. Ekkor már gyenge voltam és fulladoztam. Nem tudtam, de a táborhelyemet hangyák borították. Körültekintés nélkül feküdtem el a földre és pihentem ott egy kicsit. Egyszer csak egy harapást éreztem, aztán egy másikat, majd megláttam, hogy a fekete hangyák teljesen beborítottak. Próbáltam előlük elmenekülni. A kívülről ért harapások helyén belül mintha tövisek szurkáltak volna. A hangyákkal és tövisekkel való küzdelmem megtanított arra, hogy mit érzett akkor az Úr, amikor megostorozták és tövissel koronázták. Elhagyva ezt a helyet, egy új táborhelyet kerestem magamnak.

Az új táborhelyem csendes volt, földje egyenletes. Nagy gyengeségemben lepihentem. Egy kis idő elteltével eszembe jutottak a hangyák, így körbe néztem. Termeszeket láttam, melyek már teljesen beborították már ingemet. Emlékezve a hangyákra és tövisekre, gyorsan elhagytam ezt a táborhelyet is. Ez arra késztetett engem, hogy útnak induljak a sivatagban. Később megláttam egy gyönyörű mangófát. Azt gondoltam, alatta megpihenhetek. Gyengeségem és fájdalmaim ellenére szaporáztam lépteimet, hogy elérjem azt a helyet. Mikor odaértem, úgy tűnt, mintha fáradtságom elillant volna. Cserébe azonban megkísértett a gonosz. Felnéztem a fára, és a fa tetején hét darab érett és gyönyörű mangót láttam. Nem voltak olyan magasan, így ha akartam volna, könnyedén felmászhattam volna értük. Ekkorra már teljesen kiszáradtam a szomjúság és éhség miatt. A gonosz emlékeztetett arra, hogy milyen sok nap van még hátra, hiszen még csak a második napnál tartok. Öt nap és öt éjszaka van még hátra. Ahogy a mangókra néztem tudtam, hogy a sátán a közelemben van. Elmosolyodtam és egyszerűen így szóltam: sátán téged már legyőztek. Ekkor ismét tovább indultam végső táborhelyem felé.

A végső táborhelyem kényelmesebb volt és kicsit pihentebbnek éreztem magam. Azonban a körülmények hirtelen megváltoztak. A hideg szellő átcsapott nagyon forró és száraz széllé, amely ostorozott engem. A fák sem adtak már többé árnyékot. A forróság mértéke meghaladta teherbírásomat. Mindezek ellenére azonban ottmaradtam és imádkoztam, valamint estig lelki olvasmányokat olvastam. Este visszatértem a hegyhez. A nap megpróbáltatásai kifárasztottak. Ezért elhatároztam, hogy alszom egy kicsit, de nem tudtam, mert ekkor szúnyogok támadtak rám. A szúnyogok éjfélig folyamatosan zavartak, majd éjfélkor egy látomásom volt. Láttam az Urat kereszten függve, aki így szólt: nyugodj meg, vége van. Egy felhő befedte az egész helyet és megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca, és így szólt:

„Barnabás, megengedtem, hogy próbára tegyenek, s megtapasztald, mit jelent teljesen elhagyatottnak lenni az Isten, a természet és minden teremtmény által. Ezt a szenvedést vállaltam érted. Minden visszautasított Engem miattad. Még Mennyei Atyám sem hallotta az Ő egyszülött Fiának hangját, mert azt akarta, hogy úgy szenvedjen, mint a halandó ember. S valóban, minden szenvedést és fájdalmat átéltem. Isteni erőm elhagyott, vigasztalókat kerestem, de senkit sem találtam. Csak a vigasztalás angyala segített rajtam, amikor megmutatta, hogy Atyám akaratát teljesíteni akarjátok, és hogyan fogjátok életetekkel vigasztalni az áldozati Bárányt. Mikor világra jöttetek, túláradt örömöm a mennyekben, mert választottaim világra jöttek, hogy segítsenek nekem megújítani a bűnökkel teli föld színét. Fiam, sokan azonban elhagynak engem. Ez a másodszori elhagyatottság sokkal fájdalmasabb Nekem, mint az első. Jöjjetek vissza Hozzám, a ti vigasztalásotokra várok.

Aludj jól, az én békém legyen veled. Megáldalak téged.”

A látomás eltűnt, hűs levegő töltötte be a hegyet. Lejegyeztem a látottakat és lepihentem.

jún 02

2000. április 2.
Az első napom a sivatagban, imám alatt villámcsapásként isteni fénysugár töltött be. Ekkor lélekben felemelkedtem, és látomásban láttam a Haláltusát vívó Üdvözítőnket, a kereszten vérét ontotta és nem volt, aki vigasztalja. Odamentem a kereszthez és felajánlottam neki az én egyszerű vigasztaló imámat és arra kértem, bírja ki szenvedését. Megígértem neki, hogy egész életemen át vigasztalni fogom Őt. Az imám után egy felhő ereszkedett le és befedte az egész helyet. A felhőben megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki csendesen így szólt hozzám:

„Fiam, köszöntelek ezen a szent földön. Veled vagyok, s meg akarom mutatni neked irántad és az egész világ iránt érzett szeretetemet. Azokat keresem, akikért levetettem isteni mivoltomat és emberré lettem. Szüntelenül keresem azokat, akik iránt érzett szeretetemből megtestesülésem által a világba jöttem. Hol vannak azok, akiknek kedvéért egy istállóban születtem? Fiam, a te Istened, Akit a mennyország összes angyala imád, Akinek a mennyei kórus szüntelenül dicsőítő himnuszt zeng, most elhagyatottan és gyámoltalanul jászolban fekszik az irántad érzett szeretetéből.

Fiam, nagy az én szenvedésem e nemzedék miatt. Leginkább miattatok szenvedtem, s szenvedésem még mindig tart. Senki nem foglakozik azzal, hogy az ő Haláltusáját vívó Kedvesének Arcára tekintsen. Miattad verejtékeztem vérrel a Gecemáni kertben. Erre a nemzedékre tekintve, s rád tekintve látom, ahogyan hűtlenné válhattok. Nem találok vigasztalást még azok között sem, akik hűségesek és éjjel-nappal követnek s templomokban dicsőítenek Engem. Az ő áldozatuk nem jelent mást, mint megostorozást számomra. Fiam, mi hasznom származik abból az áldozatból, amelyet tolvajok és gyilkosok ártatlanok vérével szennyezett keze ajánl fel Nekem? Hogyan lelhetem kedvemet abban az áldozatban, melyet bűnös és gyűlölettel teli szívű szolgáim ajánlanak fel Nekem, akik még egy kis félreértést sem tudnak szomszédjaiknak megbocsátani? Az ilyenek szívébe betérve csak tövisek várnak Rám.

Bűn, gonoszság, romlottság tölti be szent templomomat. Senki sem hajlandó vigasztalni engem. Senki sem hajlandó kiállni Mellettem, és kiűzni ezeket a gonosztevőket templomomból. A templomom nem a tolvajok rejtekhelye, hanem az imádság háza. A klérus hallgatása ezekkel a dolgokkal szemben még inkább növeli szenvedésem. Alszanak, miközben az ellenség száma egyre gyarapszik. Minden értetek vállalt cselekedetem ellenére is visszautasítanak és elhagynak engem. Én vagyok, aki kiválasztottalak titeket és meghívtalak benneteket apostolaim közé. Megmutattam nektek dicsőséges Színeváltozásomat. Mindent megtanítottam nektek, amit Mennyei Atyámtól tanultam. Megmutattam nektek egyszerűségemet és engedelmességemet. Betöltöttelek titeket és az irántatok érzett szeretetem által Véremmel fedtelek be benneteket, azért, hogy törvényemet és igazságomat szívetekbe írjam. Azonban mindezekért cserébe tőletek csak nemtörődömséget és hanyagságot kaptam.

Gyermekeim, miért nem tudjátok megtenni annak az akaratát, aki szeretetből halt meg értetek? Ha szerettek Engem, ismertessétek meg Akaratomat az egész világgal. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, akit ti elhanyagoltok. Maradjatok meg békémben. Megáldalak titeket.”

A látomás hirtelen megszűnt.

máj 31

DÁTUM: 1999. december 31.

IDŐ: 00:00

HELYSZÍN: KÁRMELY HEGY, OLO

Látomásban láttam egy kétélű kardot, egymást keresztezni egy felhőben. A metszéspontjuknál egy nyíl mutatott lefelé a földre. Kis idő után egy nagy villámlás és dörgés rengette meg az egész helyet és a látomás eltűnt. Aztán ismét megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca könnyekkel és vérrel áztatva, mely a Szent Fejének sebeiből áradt. Egy rövid ideig csendben volt, majd így szólt a mi Urunk: „Fiam és gyermekeim! Öröm számomra látni enyéim sokaságát, akik virrasztással és imával lépnek be az új évezredbe. Megáldalak titeket! Az Én békém legyen veletek! Fiam, elfogadom szeretettel teli engesztelő imáitokat és tudtotokra akarom hozni, milyen nagy jelentőségű időben éltek. Imáitok megvigasztalnak Engem. Szükségem van még több engesztelő imára és szenvedést elfogadó életre. Engeszteljetek folytonosan bűneitekért és a világ összes bűnéért. Sebeim így begyógyulnak.

Fiam és gyermekeim tartsátok észben az összes hozzátok intézett figyelmeztetésemet és intelmemet. Az idő, amelyről már beszéltem nektek, tolvaj mód ragadja majd magával számos gyermekemet. Már most sokan közülük azon óra hatásaitól botladoznak. Ki fogja akkor hát túlélni? Fiam és gyermekeim, halljátok ma meg, hogy ennek az évszázadnak első éveiben a sátán és a vadállat és az ő csatlósaik megmutatkoznak. Egy ideig kinyilvánítják majd erejüket és vezetésüket a Föld minden embere felett. Megpróbálnak majd uralmuk alá vonni minden embert. Azokban az években a vadállat jele uralkodik majd. A jel ’666’. Ez a számítógép központi kódszáma. Ez a vörös sárkány száma. Legyetek óvatosak és ne csatlakozzatok a vadállathoz!

Fiam és gyermekeim, ennek az évszázadnak éveiben fogjátok majd saját szemeitekkel látni a nagy zűrzavart a Vatikánban is. Ennek eredménye lesz az, hogy a Pápa elhagyja Vatikán városát. Gyermekeim ez alatt azt értem, hogy beléptek a nagy zavarodottság időszakába. Hamarosan az Isteni Irgalom óceánja megszűnik áramolni. Abban az időben bármi, amely a Drága Véren kívül esik, el fog veszni. De minden, amely az Én Drága Vérem védelme alatt él, bőséges kegyelemben fog részesülni.

Figyeljetek Rám gyermekeim, igaz, hogy a sátán, a vadállat el fog jönni. De mily borzasztó lesz annak a nemzetnek, mely erőt ad a vadállatnak! Jaj, annak az országnak, mert a Mennyei Atya haragja leszáll majd rá! Nagyon hamar ezek a ma még erős városok sivataggá válnak.

Imádkozzatok, imádkozzatok sokat nemzetetekért! Édesanyám fájdalmas könnyeit hullajtja ezért a nemzetért. Ez a nemzet az ő Véres Könnyeinek okozója. Szeretlek titeket, ezért Én is könyörgök hozzátok! Imádkozz ezért az országért, hogy ne adhasson életet egyetlen vadállatnak sem. Maradjatok meg a hitben, kövessétek a keskeny utat, hordozzátok keresztjeiteket és mindig kövessetek Engem! Még akkor is, ha a világ elutasít titeket. Biztosan el fognak titeket utasítani, de Én veletek vagyok. Megerősítelek titeket, hogy mindennek a végén elérkezik az Én Királyságom. Akkor majd együtt uralkodtok Velem angyalaim között örökkön örökké! Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Megáldalak titeket!”

máj 31

Kategória: Barnabas      Címkék: Nincs hozzászólás »

2001. július 31.

Látomásban, láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arcát megjelenni az oltáriszentségben. Sokáig nézett minket csendesen, majd fájdalmas tekintetét az Égre szegezte, és bánatában így imádkozott:

„Atyám, tekints egyszülött Fiadra, emlékezz Drága Véremre, s tekints irgalmasan gyermekeidre, akiket Szereteted teremtett. Atyám, nézd a Te Fiadat, aki szeretett gyermekeidért ellankadtan gyötrődik, és irgalmazz nekik. Elvetettem a szentség egy másik magját ezen az érintetlen földeden, s irgalmad éltette, hogy kicsírázhasson.

Atyám, a szentség eme kis növényét neveld fel, kérlek, hogy otthona lehessen minden teremtménynek, aki ennek a fának a szentségében oltalmat és menedéket akar lelni.

Emlékezz, hogy a múltban sok, ehhez hasonló magot vetettem, és számos közülük elszáradt és kihalt. Sok azonban még mindig él, de életük hasznavehetetlen.

A szentség eme fiatal fáját védelmezed az ellenség támadásaitól, amíg képes nem lesz maga kiállni a támadásokat.

Atyám, nem azért könyörgöm hozzád, hogy a Vadállat támadásaitól ne szenvedjenek, hanem azért imádkozom, hogy ez a fa éretté váljon, s aztán kezeid eloldhatják a Vadállatot.

Atyám, látod mennyire gyengék! Nem tudják, s nem is értik, hogy mennyire borzasztóak lesznek a sátán uralmának napjai. Figyelmen kívül hagyják figyelmeztetéseimet, bár nem azért, mert gonosz szívűek lennének, hanem azért, mert nagyon keveset tudnak. Látod, mit tesznek üzeneteimmel, egyik művemet sem veszik komolyan. Még Haláltusám Keresztjét sem veszik figyelembe, a fegyvert, mely segítene nekik kibírni a sátán uralmának napjait. Atyám, nem fogják fel az eljövendő napok jelentőségét, mert olyanok, mint a kisgyerekek. Segíts nekik, hogy meglássák és megtapasztalják a Vadállat eljövendő napjait, mielőtt kezeid eloldanák azt.

Add meg gyermekeidnek a kegyelmet, szerte a világban, hogy össze tudják gyűjteni a Tökéletes Tisztaság Rózsájának szirmait. Áraszd megszentelő kegyelmedet gyermekeidre, akik oltárod elé térdelnek júliusban, ebben a nagy jelentőséggel bíró hónapban. A kitartás ereje töltse be szívüket!

Atyám, add, hogy irántad, s Fiad iránt hiteles tanúságot tegyenek. Miközben ezt az erkölcstelen világot meghintik vérükkel és verejtékükkel, emlékezz Fiad kínszenvedésére és drága Vérére, és újítsd meg a föld színét.

Én vagyok a te Fiad, aki övéi között kínt szenvedve él.”

„Gyermekeim, minden szükségest megadtam nektek, amivel a borzasztó órára fel tudtok készülni. A Vadállatot nagyon hamar szabadjára engedik. Akkor, majd megértitek, hogy miért oly nagy kínszenvedésem. Boldogok mindazok, akik már most is megértik. Mindazoknak, akik ebben a hónapban (július) válaszolnak ima-felhívásomra, megadom a kitartás kegyelmét, ha azok megmaradnak szeretetemben.

Fogadjátok áldásomat: „Atyám kezeid közé ajánlom a te kicsi liliomaidat. Tartsd meg őket egy hitben, és egy szeretetben, és add meg, hogy egyként tegyenek tanúságot!

Megáldalak titeket az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében! Békesség veletek! Maradjatok meg szeretetemben és irgalmamban!”

A látomás hirtelen eltűnt.

máj 31

DÁTUM: 1999. július 31.

IDŐ: 22:00

HELYSZÍN: NOVÉNA KÖZPONT, OLO

Látomásban láttam a Szentháromságot egy felhőben. Az Isten Fia, Jézus Krisztus jobb kezében egy kelyhet tartott a Mennyei Atya jobbján ülve, aki jobb kezében kormánypálcát tartott. A Szentlélek felettük isteni sugarakat árasztott. Láttam a töviskoronát, egy kardot és három szöget. Mindegyik Isten Fia lába előtt hevert. Egy kis idő múlva felhő szállt le és befedte az egész teret. A felhőben megjelent a Haláltusát vívó Jézus Krisztus Arca, aki így szólt:

„Gyermekeim, fogadjátok a Szentlelket! Az igazság és az ismeret Lelke pihenjen meg rajtatok! A Szentlélek töltsön el benneteket erejével és bölcsességével! Töltsön el titeket a Szentlélek az Ő fényével! Ne féljetek, mindig veletek vagyok és segítek nektek!

Papjaim, ne féljetek terjeszteni ezt az ájtatosságot! Ma eltöltelek benneteket az Én Lelkem teljességével, a Szentlélek világosságával és bölcsességével. Menjetek és ismertessétek meg akaratomat minden emberrel. A gonosz azon lesz, hogy elragadjon titeket. Azokban a napokban, a világban hatalmas zavarodás lesz. Csak azok, akik Bennem élnek és Én őbennük, fogják tudni, mit kell tenniük. Papjaim, terjesszétek az imákat gyorsan! Gyermekeim imádkozzanak és vigasztalják Haláltusát vívó Szívemet! Ha engedelmeskedtek Nekem, nincs mitől félnetek! Vigasztaltok Engem a ti engedelmességetekkel. Gyermekeim, ébredjetek! Ismertessétek meg akaratomat mindenkivel! Terjesszétek ezt az ájtatosságot! Tanítsatok meg minden embert arra, amit Tőlem tanultatok! Ma betöltelek az Én Lelkem teljességével. Nyissátok meg az elméteket, hogy értsetek, szemeiteket, hogy lássatok és ajkatokat, hogy hirdessétek az Én Jóságomat. Tanítsátok meg az emberekkel az Én Legdrágább Vérem értékét. Megígérem nektek, hogy megvédelek titeket, az eljövendő üldöztetések nem rabolják el lelketeket. Megígérem nektek, hogy mindazoknak, akik imádják az Én Legdrágább Vérem, családfájukból 12 bűnöst megtérítek. Elrejtelek titeket a gonosz szemei elől. A tervem terjedni fog a világban és ti rejtve lesztek. Mindez azért történik, hogy beteljesedjen, amit nektek ígértem. Gyermekeim, Én elrejtelek titeket, segítek nektek, hogy elrejtőzzetek az alázatosság és egyszerűség köntösében. Áldásom veletek marad.

Gyermekeim, azt akarom, hogy tudjátok, hogy a tisztulás idejében éltek most. Tartsátok biztosan hiteteket, ne áruljatok el Engem, ne tagadjatok meg Engem, ne hagyjatok egyedül Engem. Elérkezett az óra, az óra, melyet a sötétség erői uralnak.

Gyermekeim, megígérem nektek, hogy végül Édesanyám Szeplőtelen Szíve győzni fog. Az Én Drága Vérem uralkodni fog! Megáldalak titeket! Maradjatok meg békémben!”

Hirtelen a látomás eltűnt.

Afrikai látnokokat követvén